Szóval szeptemberben először is én marha elvállaltam hat darab éjszakai műszakot. 60 font plusz pénz jár darabjáért, ami nem hangzik rosszul, de igazából nincs pénz, ami kárpótolja az embert a szenvedésért. Maga a műszak még csak elmegy, 5.50 kor indulás haza … de nem jár taxi, az ember kóvályog a metróhoz, a metrón többnyire elbóbiskol, szóval végre ok, beesek a házba, ahol mindenki akkor kel. Legkisebb ember szeretné, ha segítenék öltözni, ennék vele egy pirítóst. Én meg csak nyomulok fel az ágyba. Általában alszom 4 órát egyhuzamban, aztán felkelek, eszem, bepakolom a mosógépet, kipakolom a mosogatógépet, vagy forditva, elintézem a legfontosabb telefont, aztán forró fürdő, és vissza az ágyba. Ha szerencsém van, sikerül még egy kicsit aludnom.. De néha nem sikeröl, mert vágják a füvet, fúrják az utcát, mert nálunk hónapok óta cserélik a viktoriánus korból ittmaradt vízvezetékeket … vagy egyszerűen nem kapcsol ki az agyam, mert nappal van, és éber akar lenni. De persze a fáradtság marad, igy a délutáni-esti gzermeknyúzást nem bírom… utálom persze magam, amikor undok vagyok velük, de ilyenkor nem tudok mást, bármennyire is fegyelmezem magam.
De ez csak a kezdet. Csinálom persze a Szeptember emellett