Remembrance Day. Az angolszász világban november 11-n a háborúkban elesettekre emlékezünk. Londonban a hozzá legközelebb eső vasárnap a megemlékezés napja, a hangulat komor, szikár, emelkedett. November első 11 napján sokan felteszik a kabátjukra a veteránokra emlékező pipacs-kitűzőket… és az iskolában fogalmazást irnak a hatévesek: mit jelent neked a Remembrance Day?
Négy évvel ezelőtt, Non magyaros lelkesedéssel vetette magát a témába: “Ilyenkor a háborúban meghalt katonákra emlékezünk. A mi családunkban is volt egy katona, aki harcolt a második világháborúban. A mamám nagybátyja, Szibériában volt sokáig hadifogoly. Sokat esett a hó, úgyhogy jól megtanult síelni. De a legfontosabb dolog, amit tudni kell róla, az, hogy ő adott először vörösbort a mamámnak. Magyarul bikavérnek hivjak. Ez persze sokkal később történt, amikor már hazaengedték Szibériából.”
Miss Baxternek csurgott a könnye a röhögéstől, amikor legközelebb meglátott az iskolában. (Non zavarában az asztal alá bújt.)”Olvasd el, mit irt már megint,” kiabálta már messziről. “Össze kellene gyűjteni a legjobb darabjait, és kiadni, hadd olvassák mások is.”
Remembrance Day
2006 november 10. | Szerző: steamy
Remembrance Day. Az angolszász világban november 11-n a háborúkban elesettekre emlékezünk. Londonban a hozzá legközelebb eső vasárnap a megemlékezés napja, a hangulat komor, szikár, emelkedett. November első 11 napján sokan felteszik a kabátjukra a veteránokra emlékező pipacs-kitűzőket… és az iskolában fogalmazást irnak a hatévesek: mit jelent neked a Remembrance Day?
Négy évvel ezelőtt, Non magyaros lelkesedéssel vetette magát a témába: “Ilyenkor a háborúban meghalt katonákra emlékezünk. A mi családunkban is volt egy katona, aki harcolt a második világháborúban. A mamám nagybátyja, Szibériában volt sokáig hadifogoly. Sokat esett a hó, úgyhogy jól megtanult síelni. De a legfontosabb dolog, amit tudni kell róla, az, hogy ő adott először vörösbort a mamámnak. Magyarul bikavérnek hivjak. Ez persze sokkal később történt, amikor már hazaengedték Szibériából.”
Miss Baxternek csurgott a könnye a röhögéstől, amikor legközelebb meglátott az iskolában. (Non zavarában az asztal alá bújt.)”Olvasd el, mit irt már megint,” kiabálta már messziről. “Össze kellene gyűjteni a legjobb darabjait, és kiadni, hadd olvassák mások is.”
Miért ne? Megpróbáljuk…
Oldal ajánlása emailben
X