No smoking
2008 február 19. | Szerző: steamy
Zsebi imádja a táblákat. Sokat felismer, mindegyikre rákérdez, nagy kedvence a dohányozni tilos. De nagyon élvezi a betűket is: ott a kicsi Oscar, kiált fel nagy örömmel a kis o betű láttán … az ott az enyém, jelenti be büszkén, ha D-t lát.
No de visszakanyarodva a dohányzásra .. a múlt heti budapesti látogatás ismét megdöbbentően füstös élmény volt. A busz- és villamosmegállókban várakozók felének lóg a szájából a cigaretta. Büszkén, agresszívan, nagy mellénnyel, pofátlanul füstölnek a magyarok, férfiak, nők, fiatalok, idősek… Szégyenkezésnek, visszahúzódásnak semmi jele. Mintha istenadta joguk lenne belefüstölni mások életébe mindenhol … éttermekben, gyógyfürdőkben, operában, műjégen, még a csendes mátrai síparadicsomban is.
Miért tolerálja ezt a bűntettet szótlanul Magyarországon a nemdohányzók népes tábora? Merthogy nem istenadta jog. Undorító, mérgező szokás .. amitől a nemdohányzók jogos védelemre szorulnak. És máshol meg is kapják: Nyugat-Európában a dohányzás erősen visszaszorulóban van … merthogy a közterületek túlnyomó többségén nem tolerálja a társadalom, és persze törvény is tiltja. Angliában most arról van szó, hogy az utcán is betiltják… . Buszmegállóban már lassan egy éve tilos, éttermekről nem is beszélve.
Lehet okoskodni a dohányipar által adó formájában az államkasszába befizetett hatalmas összegről .. ami eltörpül a még hatalmasabb összeg mellett, amibe a dohányzás- és passzív dohányzás okozta betegségek gyógyítása kerül a társadalombiztosításnak. És ha nem füstölnek úton-útfélen az ember képébe, nemcsak egészségesebb, hanem talán jobb kedvű is lesz a magyar. “Végre egy mama, aki mosolyog”, kiáltott rám és két gyermekemre őszinte meglepetéssel a Deák téri aluljáróban ál-Disney DVD-ket áruló jó ember … 5 nap intenziv budapesti program során rengeteg embert láttam … és teljességgel elhittem neki.
Tiszta levegőben nagyobb élvezet élni, enni és szórakozni, sőt, a No smoking tábla a nyugat-európai tapasztalat szerint pozitív hatást gyakorol az étternek, pubok, stb forgalmára és profitjára is … Előre, magyar éttermek… bátran ki kell tenni a Nemdohányzó táblát! Nem fogják megbánni.. és szóljanak nekem, csak oda megyünk!
A közvélemény-formálás rafinált dolog .. de csak a szomszédba kell menni pozitív tapasztalatért. Kedvenc osztrák sífalunkban másfél éve még minden étteremben vágni lehetett a füstöt.. most újévkor gyakorlatilag 100 százalékos volt a füstmentesség. Nem tudom, hogy történt az attitűd-váltás, de az biztos, hogy gyors és határozott volt. Pedig Ausztriában még nem tiltja törvény a közterületi dohányzást… de úgy sejtem, hamarosan fogja.
Nishke és kólia
2008 február 2. | Szerző: steamy
Óvoda-ügyben nálunk nagy változások vannak. Nemrégiben megjelent Nishke. Zsebi bizalmasan bevallotta egy este, elalvás előtt, még Karácsony-tájt, hogy nagyon szereti. Nishhe igazi neve Annushka. Hároméves kislány, akivel Zsebi azóta is kézenfogva sétálgat fel-alá az oviban. “Jaj, de helyesek,” – sóhajtott fel a napokban az egyik ovónéni. Az ifjú pár meghallotta, riadtan szaladtak szét .. de pár perc múlva már megint együtt voltak.
Egyelőre nem sok mindent tudunk Nishke-ről… leginkább csak annyit, hogy lány, csak szerdán jár az oviba, és már ihat kóliát. Ez utóbbi Zsebi magánvéleménye. A kólia nálunk a Cola gyerekszájon. A mi háztartásunkba cola és rokonai legfeljebb sátoros ünnepeken, értsd Noni hírhedett Téli Olimpiával (lépcsőszánkózás és társai) összekötött Karácsonyi party-jain jöhetnek be. Úgyhogy Zsebi igazából csak kb egy éve, egy Swiss repülőn fedezte fel… azóta két kategória van az agyában a hozzá hasonló méretű emberekről: a nagyobbak és okosabbak, akik már ihatnak kóliát, és a picik, akik még nem. A Coca Cola, mint yardstick.
Az óvodai újoncok nevének megfejtése egyébként napokig izgalomban tartja az egész családot. Egyszer pl felbukkant egy “Moszkön”, belőle idővel “Oscar” lett. “Banana” igazi neve Alana, és így tovább.
Noni is szárnyal a WHS-ben. És mostanában már pénzt is keres: eladta a könyvtáros néninek ez egyik könyvét, amiból két példányt kapott Karácsonyra, hat fontért. Ügyes.
Follow me, my feathery friends
2008 január 1. | Szerző: steamy
Az újév alkalmából megosztom veletek legjobb londoni utazási tippemet:
1. Használjátok a London City repülőteret. Könnyen megközelíthető metróval — A Bank station-től DLR megy, nagyon szép, látványos útvonalon, lehet a Dockland csatornáin horgonyzó yachtokat nézegetni. De a City fő előnye, hogy Heathrow-hoz képest maga a paradicsom. Kicsi. Nagyon kicsi. Nincsenek áttekinthetetlen, kusza sorok, nincs tömeg, nincs stressz. Öt perc alatt a kapunál vagy.
2. Pestre nem megy járat közvetlenül, de az Austrian repül Bécsbe, a Swiss Zürichen es Bázelen keresztül Pestre. Zürichbe gyakorlatilag kétóránként mennek gépek. Ha nincs gyors csatlakozás Pestre, menjetek be Zürich belvárosába: a reptéren ott a vasút, 10 perc múlva a város közepén vagy. Két óra bőven elég, nagyon kellemes, autómentes belváros, fel a hegyre, le a hegyről, csinos boltok, utcai raklett- és virsli árusok… Mi rendszeresen csináljuk, két gyerekkel, ha ha van legalább két és fél óra az átszállásra, már nem kell rohanni, nagyon ajánlom mindenkinek. Legutóbb még egy kakukkosórát is vettünk.. Olyan, mintha egy plusz mini városlátogatást belecsomagolnánk a budapesti vizitbe.
3. A jegy átlagban ugyanannyi, mint közvetlenül repülni a Heathrow-i pokolból. Az átszállásos verzió miatt az ember több mérföldet kap … És a Lufthansa Miles and More hitelkártyával kombinálva gyorsan összejönnek az ingyenjegyek is.
Brit polgárok
2007 december 6. | Szerző: steamy
Jó másfél éve vezetták be Nagy Britanniában az állampolgársági ceremóniát: az új állampolgárságot felvevő felnőttek a kerületi anyakönyv-vezető előtt csoportosan felesküsznek a kiránynőre, és ünnepélyesen megfogadják, hogy tisztelni fogják a törvényeket
A Belügyminisztérium levele teljesen világos — két választási lehetőség van, a vallásos verzió, ie amikor az Úristenre esküszöl, hogy lojális alattvalója leszel II. Erszébet királynőnek, illetve az atesita fogadalom… döntsd el, melyiket kéred, aztán amikor megérkezel a ceremóniára, közöld az anyakönyv-vezetővel.
Papíron világos — az életben egészen más. A recepciónál tömegjelenet: szubkontinensről származó nagycsaládok, színes szárik kavalkádja, papa-mama-nagymama-három kergetődző gyerek, tamil-bengáli-hindi hangzavar… az anyakönyv-vezető kérdésére leginkább üres tekintet a válasz. Anyakönyv-vezető artikuláltan megismétli a kérdést, izgatott kiabálás, végül előkerül a terem végéből egy hozzátartozó, aki tolmácsol az új brit polgárnak.
Kis késéssel megkezdődik maga a ceremónia, az anyakönyv-vezető után kell ismételni a az eskü szövegét … “Én, utána kérem, mindenki mondja a saját nevét … a tömeg izgatottan ismétli, szóról szóra: “Én, kérem, mondja a nevét …
A csoport két fehér tagja fuldoklik a visszafojtott röhögéstől. De még hátra a slusszpoén: az újonnan felesküdött polgárokat üdvözli a kerületi polgármester is. Nagy darab, Afrikából elszármazott ember, diszruhában és pompában, beszédet tart a kerület történelméről. Az angolt töri. De nagyon. Amikor felnéz a papírból, teljesen elveszti a fonalat, nem tudja befejezni a mondatot.
Újonnan felesküdött magyar és új-zélandi a padlón röhög, szemrehányó tekintetetek közepette. Mrs Raj anyakönyv-vezető, aki mindeddig leereszkedő kedvességgel jópofizott a helyes kicsi új alattvalókkal, most már láthatóan morcos. Jó hangosra feltekeri az eseményt záró himnuszt “God Save the Queen”.
A posh WHS
2007 szeptember 22. | Szerző: steamy
A Wimbledon High-ban vidáman indult az iskolaév. Az első nap ének-zene órán a lányok az isolai indulóval (school song) ismerkedtek, amikor is Chloe felállt, és bejelentette, hogy azonnal hányni fog. A tanár úr gyorsan kiküldte a WC-be, kísérőnek mellé osztotta Nonit. Noni — akinek ez volt az első komoly felatata — nem tudta pontosan, mi a hatásköre, úgyhogy pár perc elteltével visszaszaladt az osztályba, és jelentette, hogy Chloe már hány is. Tanár Úr: “Téged hányt le?” Noni: “Nem, a WC-be tette”. Tanát Úr: “Na szaladj vissza, és mondd meg neki, hogy gratulálok (congratulate her on her aim) … Egyébként nem gondoltam volna, hogy az iskolai induló ennyire szörnyű. Hát nem egy nagy szám, de azért ennyire…”
Megvolt az első tornaóra is. Utána németóra következett, amelybe becsörtetett az egyik párhuzamos osztály tanárnője, kezében egy fekete cipővel. “Álljon fel, akinek ebben az osztályban ilyenje van'”. Hárman, köztük Noni, felálltak. “Nincs valami furcsa valakinek a cipőjével?” Amy: “Hát most érzem, hogy mintha az egyik kicsit laza lenne” Tanár: “Nézzük, hányas? Amy egyik lábán 34-es, másikon 38-as cipő. A szomszéd osztályban a párja, neki legalább feltűnt egy óra elteltével, hogy szorít a cipő.
Helyesek, nem. 11-12 éves lányok az ország leg-leg-leg középiskolájában. Szerencsére még gyerekek.
Noni első angol házi feladata “10 with an excellence” minősítést kapott. Nem véletlen. A gyerek gyönyörűen, óriási fantáziával, légiesen könnyedén ír — és nem az anyanyelvén. A leg-leg-leg iskolában csak ő kapott excellence-t. Még hallotok róla.
Nyári vakáció
2007 szeptember 7. | Szerző: steamy
Mindig is mondtam, hogy ha az ember két útlevélre jogosult, váltsa ki mind a kettőt. Akkor talán mindig lesz nála egy érvényes, ha utazik. No megint nem jött össze. Zsebi brit útlevele a pakolás hevében beesett a könyvespolc alá, és ott is töltötte a nyári vakációt. A magyar szerencsére velünk volt — de akkor már hét hónapja lejárt. Azért pakoltam be, hogy Pesten majd meghosszabbítjuk. No az sem sikerült.
De kezdjük az elején: útban City airport felé, még a metrón kiderült a malőr. Papi fordul haza, majd ő megkeresi… Mama, Noni, Zsebi, két hátizsák, babakocsi, a Papi útlevele, maradnak a metrón ….London City felé, a DLR-on a legelső kocsiban élvezzük a vezető nélküli metró örömeit, amikor is telefonál Papi, nem találja az útlevelet… reméli, még eléri a gépet.
Mami két gyerekkel becsekkol. Amikor a check-in néni Zsebi lejárt útlevelét vizslatja, Mami könnyed természetességgel poénkodik .. . megemlíti azt is, hogy férjének haza kellett szaladnia valamiért, de jön mindjárt …megdumáljuk, ha 30 perccel felszállás előtt megérkezik, még repülhet.
De mi van, ha nem ér vissza? Elrepüljek az útlevelével együtt? Szerencsére ember megjön, becsekkol, rohanunk keresztül a reptéren, ahol nincs sor, nincs tömeg, nincs cigarettafüst sem. Tiszta idill lenne, ha nem akarna valaki már megint útleveleket nézegetni a kapuban. Ezúttal is szépen mosolygunk, szerencsére megint nem veszik észre.
Zürich-ben majdnem öt órát várunk a pesti gépre. Kummogunk a gyerekváróban. A tervezett belvárosi sétára idő ugyan lenne, de két plusz útlevélvizslatással járna. Végre Pest, ahol ugyan lebukunk, de szerencsére nem toloncolnak ki minket. Igazából még meg sem szidnak, csak udvarisan megkérnek, hosszabbíttassuk meg.
Amit másnap reggel meg is kísérlünk. Kerületi okmányiroda az első állomás. Hol a gyerek születési anyakönyvi kivonata? Londonban, de nem gond, beszerezzük. Lakcímkártyája? Mi? Az nncs neki, Londonban lakik. Akkor nincs útlevél. Illetve először tessék Bajza utcában fordittatni, hitelesíttetni, magyar anyakönyvet csinaltatni — csókolom az már megvan, amikor született, a londoni követségen kisebb vagyonért 3 hónap alatt elintézték, arra adták ki az első útlevelét ….??? hol van? Londonban. Hol lehet másolatot kérni? Ja, hát azt nem tudjuk.
Ezen a ponton irány a brit követség. A születési anyakönyvi nekik is kellett, de az nem nagy gond — a wandsworth-i tanácstól online lekérhető. Kipostázták. Három nap múlva megkapjuk a pesti címre. Ennek örömére a brit követség négy nap alatt kiállítja az új útlevelet. Az első drámának vége. De jön a következő.
Osztálykirándulás
2007 július 25. | Szerző: steamy
A franciaországi osztálykirándulása furcsán alakult. Még odafelé menet érdekes dolgok derültek ki a három kísérő tanár egyikéről. A program szerint megálltak egy hangulatos kisváros piacán, ahol az egyik kereskedő színes és méretes kertitörpéket árult. Ezt meglátva a tanárnő felsikított és hanyatt-homlok elmenekült a gondjaira bízott gyerekektől. Utóbb bevallotta, hogy orvosilag igazolt akut keritörpe-fóbiája van.
Noni egyik osztálytársa meg a halaktól fél. A normandiai Sea Life Centre-ben a kislány nem merte kinyitni a szemét… vakon botorkált végig az egészen, többször elesett, kicsit össze is törte magát.
Az átlélt izgalmakat a tanárok esténként francia borokba fojtották .. takarodó nem volt, a tíz-tizenegy éves gyerekek éjjel kettőig-háromig azt csináltak, amit akartak.
A legundorítóbb történet viszont David nyilvános megszégyenítése volt: a kisfiú elveszítette a Contact Card-ját — kartonpapír, rajta kétnyelvű felirat “Elkeveredtem a csoporttól. Segitsen nekem, ezt a telefonszámot kell hívnom” . Büntetésképpen a tanárok úgy döntöttek, hogy David-nek vacsoránál az egész osztály, és a szintén ugyanott nyaraló vadidegen yorkshire-i iskola előtt el kellett énekelnie, hogy “I’m a Barbie Girl”.
Mindezekből sajnos egyenesen következik, hogy a kísérők alkalmatlanok a tanári pályára … a képhez persze hozzátartozik, hogy a bogstandard angol állami általános iskolákban sok kiváló, lelkes, okos, jópofa tanárral is találkoztunk. De akadnak szép számmal futóbolondok is .. mint a világon bárhol máshol is. Mindenkinek sok szerencsét!
Iskola + Penz
2007 július 1. | Szerző: steamy
Noni még egy hétig általánosban .. azután itt a középiskola. Évi 10 ezer fontért. Miért is fizetünk? Gondoskodásért, nemcsak a tudásért … A gyerekeket három osztályba teszik, az osztályokon belül kiscsoportokat alakitanak ki .. nemrég Nonit meghívta rövid beszélgetésre a beosztást végző tanárnő, kikérdezte a hobbijairól, általában mi érdekli, hogyan fog közlekedni az iskolába … mert biztosra akarnak menni, hogy jó csoportba teszik, hogy gyorsan összebarátkozzon az új osztálytársaival. Nagyon profi.
Múlt héten két dolog is történt: bemutatkozó est a szülőknek az iskola új színházában, és egy napos ismerkedés a gyerekeknek. Mindkettő nagyon szimpatikusan alakult … koktélparti új szülőknek szeptemberben…igazgató néni havonta egyszer teadélutánt tart otthon, amikor is a szülők egyenként tíz percig zargathatják bármivel… minden közvetlen, barátságos, profi és jó hangulatú.
Viszont az iskola finanszírozására kitalált másodállás ügye rosszul alakul …. EU bürokrácia először referenciákat kért … aztán még több referenciát … aztán szerződés- és számlamásolatokat, bizonyítandó, milyen tapasztalt vagyok… ez utóbbi kérés “The Screening Committee” aláírással érkezett. Mintha Javier Solana helyére pályáznék… A legutóbbi email-re meg azt találták mondani, hogy az egész Screening Committee nyári szabadságon van, úgyhogy beletelik majd egy kis időbe, mire valaki válaszol.
Hát nem úgy hangzik, mintha kapkodnának utánam …milyen buták.
Kisharkály
2007 június 6. | Szerző: steamy
Rózsakert, Morden Hall Park. Vasárnapi piknik Nonival és Zsebivel. Minden buja zöld, melegen süt a nap, a patak vidáman csörgedezik. Egyszercsak folyamatos csivitelés a szomszéd fa tövéből. Helyes, pelyhes kismadár, fején élénkpiros csíkkal. Kiesett a fészekből, Noni látta, hogy bukdácsolt lefelé a fatörzsön. Még nem tud repülni.. nagyon igyekszik, egy-egy pillanatra felemelkedik, de mindig visszahuppan a földre.
Mit csináljunk? Fészket nem látunk …. Ha elugrabugrál a fától, eltűnik a sűrű aljnövényzetben… néhány óra, de lehet, hogy csak néhány perc múlva vége. Gyors kupaktanács. Zsebi már egy lépésre a madártól, aki cseppet sem fél tőle. Baba és kisharkány …beszélgetnek. Helyes. Észreveszem, hogy a szomszédban piknikelő angol családban a papa égimeszelő. Átszaladok hozzájuk: “Bocsánat a zavarásért, nem tudna segíteni.. kisesett.. még nem tud repülni… megnézné a fát, talán meglátja a fészket..”
Papa, mama, két gyerek első szóra fut a fához .. de senki sem látja a fészket. A kisharkály nagyokat tátog … már négy érdeklődő gyerek bámulja. Egyszer csak megunja a társaságukat, és bebújik a biciklik alá… onnan már csak két ugrás az első bokor .. még két ugás, és már nem látjuk. Világot akar látni. Vagy mégiscsak fél tőlünk? Egy darabig még halljuk, aztán azt sem.
Meglehet, hogy harkálymama hazaért, és hívta … és válaszolt neki, és megtalálták egymást. De elég erős egy felnőtt harkály, hogy felrepüljön nagyra nőtt csemetéjével együtt a fészekbe?
Kincstári optimizmus … Igazából mindenki szomorú véget sejt. Zsebi is aggodalmasan mondogatja: “Szegény, nincsen neki mamája se..”
Állati
2008 február 25. | Szerző: steamy
Wimbledon Hill tetején, a legdrágább, legelitebb negyedben, a hatalmas, szélfútta, télen-nyáron zöld Common tőszomszédságában áll a Kőoroszlánhoz címzett álltorvosi rendelő. Gyönyörű, nagy épület, a szomszédaihoz hasonlóan kb 2 millió fontot kérnének érte. Csak a múlt hétvégén értettem meg, mitől megy ilyen jól a wimbledoni állatorvosoknak.
Non barátainál töltötte a szombatot. Nagy ház, nagy család, három macska.. az egyik már öregecske, őt pszichés problémákkal kezelik. Hetente kétszer jár az állatorvoshoz mentálhigiénés karbantartásra … állítólag attól lett beteg, hogy túl sok élő egeret és szarkát fogyasztott.
Hogy miben nyilvánul meg a macska betegsége? Non csak annyit tapasztalt belőle, hogy a családi ebéd közepén a szekrény tetejéről a cica hatalmas ugrással belevetette magát a mártásos csészébe … fröcsögött a forró szósz, szerencsére mindenki ép bőrrel megúszta. A családfő ezután az állatorvostól kapott instrukció szerint négyszemközti beszélgetésen intette meg a cicát.
A másik macska mentálisan rendben, vele más baj van: ínybetegség miatt kihullott minden foga. De nem kell neki szenvednie: ezer fontért természetes anyagokból készült műfogsort kapott.
A harmadik cicának egy sajnálatos baleset következtében le kellett vágni az egyik lábát … de ő is kapott protézist, amit remekül megtanult használni.
A családhoz tartozik még egy minimum hattagú rókacsalád … minden ételmaradékot kitesznek nekik a kertbe, nem csoda, hogy imádják a házat …
Oldal ajánlása emailben
X