Tiszteletbeli magyar dánok — Londonban

2006 november 24. | Szerző: steamy

Non izgatottan jött haza az iskolából: meg is lehet érteni, hiszen féléves kihagyás után újraindul az Újságíró Klub.  Non a főszerkesztő — a feladata abból áll, hogy hetente kiad néhány megírnivaló témát a tagoknak, akik aztán havonta egyszer klubnapot tartanak a házunkban. A kilenc – tízéves újságírók először megbeszélik, milyen sorrendben olvassák fel az írásaikat, majd szépen előadják őket, mintha a TV híradóban lennének. Az egészet videóra vesszük, visszanézzük, jókat kacagunk, isszuk a málnaszörpöt, esszük a túró rudit (ha van), okos felnőttek jó tanácsokat osztogatnak .. minden jelenlevő legnagyobb lelkesedésére. 

Hogy miért maradt abba a dolog tavasszal? Emlékeztek még a dán újságra, ahol  februárban megjelentek a Mohammed prófétát ábrázoló karikatúrák? Non újságíró klubjának egyik oszlopos tagja, Shamina, hagyománytisztelő, szigorú muzulmán család sarja. A nagyszülők Bombayből költöztek Londonba. Shamina magába forduló, de igen jó tollú újságíró-palánta Egy szép napon azonban a mamája közölte velünk az iskola élőtt: többet nem teheti be a lábát a házunkba. “Már olyan nagylány,” – tette hozzá, zavartan magyarázkodva.

Hamarosan azonban kiderült a turpisság: az igazi baj az volt, hogy dánoknak néztek minket. A muzulmán világban akkortájt érte el a tetőfokát a karikatúrák miatti felháborodás-hullám, és persze minden dán szalonképtelen lett. És hogy hogyan lettünk mi dánok? A félreértés a norvég Hamax cégnek köszönhető. Biciklis kollegák tudják, hogy a Hamax a kerékpárra szerelhető babaülések kiváló gyártója. Zsebi babaülését is tőlük szereztük be – szép nagy piros-kék norvég zászló díszeleg rajta. Ami pedig majdnem olyan, mint a dán — azt pedig nagy számban égették a dühös muzulmán tüntetők akkoriban világszerte. Szóval mint vizuális szimbólum, közutálat tárgya volt a körükben

Zsebi pedig a biciklin akkor már hónapok óta megszokott látvány volt az iskola környékén – a norvég zászlót pedig elnézték, így lettünk mi dánok … A félreértéseket persze idővel kimagyaráztuk, meg persze az eltelt idő is orvosolta a sebeket. Most már megint jóban vagyunk, dán-norvég magyarok és indiai muzulmán britek. Éljen a multikulturalizmus.      

Dolgos hétköznapok

2006 november 13. | Szerző: steamy

Zsebi mindentudó képpel, töretlen lelkesedéssel sürög-forog a konyhában …Kissámlira fel, serpenyő a gázra, a serpenyőbe bele…ma reggel egy babazokni meg néhány szép színes legókocka. Fakanál elő, teáskanna bekapcsolva -de az utolsó pillanatban megjelenik M, és leszedi a pultról, még mielőtt ráönthetné a sistergő, olvadozó finom falatokra a forró vizet.

Mindez reggel hat előtt tíz perccel. M indulna dolgozni, de a minicab késik. Gyors telefon: a taxis eltévedt. M telefonon próbálja a sofőrt a házhoz navigálni, nem sok sikerrel. Megtudja viszont, hogy a jóember utál sötétben vezetni, kisbetűvel van szedve a térképe, és már régen esedékes a szakszervezetileg garantált teaszünete. Pár perc múlva feladja az egészet:  tudja mit, nekem ebből elegem van, hazamegyek aludni … A felmentő sereg, fekete taxi képében, indul a ház felé.

Mindeközben Zsebi figyelme a mosogatógép felé fordul. Hat óra két percre az  “egy nap csak egyet törünk” családi szabály ismét felrúgva. Utána jön a hűtő …tojások profi módon eldugva, de a joghurtos dobozok nem menekülnek: apró fogak fúrják át a fóliát mind a négy sarokban.. a maradék olajbogyók, jéghideg sós lében, a hűtő előtt a földön tocsognak. “Baba,” mondja büszkén az érdeklődésre.

M félórás késéssel érkezik. Nyolc körül hozza az AFP Puskás Öcsi halálhírét.  Hungarian footballer dead, te ismerted? Híres? – kérdezi Nigel. Híres??? Az nem kifejezés. Legenda. A legjobb. A legnagyobb.

Rövid tanácskozás a Centre Desk-nél. Valaki bátortalanul megkérdi:  “Nagyobb sztori, mint a két indiai krikettező kisfiú tegnap? “Még szép,” fogja M pártját Andrew, a két lábon járó skót lexikon.

Puskás fél kilenckor a hírek elején, neve tiszta magyarsággal ejtve.  160 millió embernek, Chilétől Nigérián át Új-Zélandig.  

Remembrance Day

2006 november 10. | Szerző: steamy

Remembrance Day. Az angolszász világban november 11-n a háborúkban elesettekre emlékezünk. Londonban a hozzá legközelebb eső vasárnap a megemlékezés napja, a hangulat komor, szikár, emelkedett.  November első 11 napján sokan felteszik a kabátjukra a veteránokra emlékező pipacs-kitűzőket… és az iskolában fogalmazást irnak a hatévesek: mit jelent neked a Remembrance Day?

Négy évvel ezelőtt,  Non magyaros lelkesedéssel vetette magát a témába:  “Ilyenkor a háborúban meghalt katonákra emlékezünk. A mi családunkban is volt egy katona, aki harcolt a második világháborúban. A mamám nagybátyja, Szibériában volt sokáig hadifogoly. Sokat esett a hó, úgyhogy jól megtanult síelni.  De a legfontosabb dolog, amit tudni kell róla, az, hogy ő adott először vörösbort a mamámnak. Magyarul bikavérnek hivjak. Ez persze sokkal később történt, amikor már hazaengedték Szibériából.” 

Miss Baxternek csurgott a könnye a röhögéstől, amikor legközelebb meglátott az iskolában. (Non zavarában az asztal alá bújt.)”Olvasd el, mit irt már megint,” kiabálta már messziről. “Össze kellene gyűjteni a legjobb darabjait, és kiadni, hadd olvassák mások is.”     

Miért ne? Megpróbáljuk…